Pediatric Colorectal Club

Olyan szerencsés voltam, hogy részt vehettem a 33. alkalommal megrendezésre kerülő Pediatric Colorectal Club eseményen. Idén Bécsben, a Marriott Hotelben tartották meg, közvetlen az EUPSA Kongresszus előtt. Ezek alapján persze már sejthető, hogy mind a helyszín, mind a catering, és természetesen a társaság is kiváló volt. Olyan nagy nevekkel találkozhattam mint Alberto Pena, Andrea Bischoff, Prem Puri, Devendra Gupta, és még sokan mások. Számos ország képviseltette magát: Kína, Mexikó, Malajzia, Norvégia, Törökország, Csehország, Olaszország, számos amerikai és afrikai állam.

A teljesség igénye nélkül szeretnék az előadásokról beszámolni. Halhattunk beszámolót sikeres feed-and-wrap technikával készült MR vizsgálatokról, aminek lényege, hogy a babát a vizsgálat előtt megetetik, majd szorosan bepólyálják, így természetes alvás közben, anesztézia nélkül tudják elvégezni az MR vizsgálatot. Elősorban a 3 hónaposnál kisebb, anorectalis malformatioval született csecsemőkre végezték el a vizsgálatokat (gerinc MR és distalis cologram).

Egy érdekes tanulmány során azt vizsgálták egészséges gyerekeknél és total colon aganglionosisban, hogy az appendixben látható-e ganglion, és ezalapján diagnosztizálható-e TCA. Azt találták, hogy TCA esetén 94,7%-uknál nem volt ganglion az appendixben, míg ha nem volt TCA-s a beteg, akkor 97,3%-uknál volt jelen ganglion az appendixben.

Főként osztrák és német véleményeket hallottunk arról, hogy ne a linea dentatahoz viszonyítva végezzünk Hirschsrpung műtétet, hanem az anorectalis vonaltól induljunk ki, onnan is még 2 cm-re oralisan legyen a biztonsági zóna határa. Erről hallhattunk pro és kontra érveket is a hallgatóság soraiból. (www.soma-austria.at/analkanal).

Szintén izgalmas tanulmány volt, ami azt bizonyította, hogy Hirschsprung műtét során intraoperatív fagyasztott mintában számít, milyen sűrűn vannak 40 mikrométer átmérőjű idegek. A tanulmány azt bizonyította, hogy ha milliméterenként látunk egy db hipertrófiás ideget, akkor még tekintsük aganglionáris szakasznak, míg ha 4-10 mm-enként látunk egyet, akkor már tranzíciós zónában lehetünk. Mindez csak a rectosigmoidealis szakaszra értelmezhető, és természetesen számít a ganglionok jelenléte is.

Egy másik előadás pedig arról gyűjtött szakirodalmat és saját szövettani eredményeket (szintén HD témában), hogy hány darab ganglion kell centiméterenként ahhoz, hogy posztoperatíve normális legyen a bélmotilitás. Úgy találták, hogy a rectumban legalább 40 ganglion szükséges centiméterenként a muscularis rétegben, míg ascendens colonban 20 db/cm is elég.

Természetesen kínai kollégák elképesztő esetszámmal mutattak be eredményeket, több előadást is hallhattunk a szülők kiégésének megelőzéséről, az apák szerepvállalásra buzdításáról, illetve a komplex esetek centralizálásának fontosságáról. Megrendítő volt látni a beszámolókat Afrikából, ahol a szociális körülmények átgondolása is jelentős tényező a döntéshozatalban. Példának okáért gyakran döntenek Malone kialakítása mellett azért, mert a gyermek a szomszédokkal együtt használ egy közös WC-t az udvar közepén, így nincs idő egyéb bowel managementre. Másik példa, hogy a stomazsák nehezen elérhető, ezért helyette dupla pelenkát tesznek a gyermek hasára keresztbe felcsatolva. Voltak még előadások single-portról, robotműtétről, köldökön keresztüli HD biopsziás mintavételről, és transumbilicalis colostoma kialakításáról is. Arra ösztönöztek több előadással, hogy legyen rutinszerű az anorectalis manometria, és a medence fenék rehabilitáció, biofeedback kezelés.

Összességében számomra nagyon hasznos és színvonalas konferencia volt, külön köszönöm a főnökömnek Kovács Tamásnak, hogy támogatta a részvételemet.

Rieth Anna